Töltőtoll Blog

Egy töltőtoll bemutatását a következő szempontok szerintem végzem. Pontszámokat nem fogok adni, mert vagy túl kevés szempont lenne, vagy túl sok.

1. Az első és legfontosabb mindig a külalak. Hogyan néz ki, milyen anyagból van, milyen a tapintása, fogása, súlya, stílusa.
2. Milyen vele írni? Mennyire kapar, mennyire folyik, mennyire nedves a papíron hagyott írás, vannak-e íráskezdeti gondok, hajlamos-e a beszáradásra. A tollhegy mennyire rugalmas, lehet-e a vonalvastagságot variálni? Az adagoló fel tudja-e venni a tempót egy igazán gyors írással?
3. A jó és rossz tulajdonságok ismeretében meghatározom az ár/érték arányt (amennyire tudom).

Mint azt bizonyára tapasztalni fogjátok, az olcsó/kedvező árú kategória tollait részesítem előnyben. Így ha Ti is kedvet kaptok egy-egy bemutatott toll kipróbálására, nem túl nagy anyagi beruházás árán beszerezhettek egy sajátot.

Töltőtollak összehasonlítása igen nagy feladat. Természetesen a legelső szempont a külalak, azaz milyen anyagból készült a toll, és milyen mintával van ellátva. Már itt is óriási a választék, ugyanis a kihívó aranyszínű gravírozással túldekorált tollaktól az egészen egyszerű, sötét műanyagos matt felületekig terjed a paletta, így mindeki kiválaszthatja a személyiségének leginkább megfelelőt. A tollak értékelésénél természetesen az első pont a külalaké lesz, ami azonban nagyon személyiségfüggő, így amellett hogy a legfontosabb az egyénnek, a legérdektelenebb a töltőtollrajongó közösségnek.

Az ember nem is gondolná, hogy a tollak súlya mennyire fontos. Például egy (drágább) Pelikan M600 egy pehelykönnyű műanyag toll, míg egy (olcsóbb, kínai) Jinhao 950 nagyon súlyos, valósággal kopog az asztalon írás közben. Itt nagyon fontos az ízlés. Én a nehezebb tollakat kedvelem, bár a fenti Jinhao már nekem is súlyos kissé.

És jöjjön a legfontosabb: hogyan ír? A jó toll írás közben szinte semmilyen hangot nem hallat, minden irányba ugyanolyan selymesen siklik a papíron. Az általa hátrahagyott tinta pedig szakadozásoktól mentes, nem túl száraz, nem túl vizes. Ez utóbbi szintén egyénfüggő, de az biztos, hogy senki sem szereti, ha a tolla csak vékony, halvány csíkot hagy, vagy éppen folyik belőle a tinta ha akarjuk, ha nem.

A toll töltése sem utolsó szempont. Van aki az üveges tinta híve, van aki praktikusságból inkább patronokat vásárol. Aki napi szinten kíván töltőtollal írni, az előbb-utóbb az üveges tinta mellett köt ki, egyrészt olcsóságba miatt (pl. a Pelikan 5 darabos patron 4-600 Ft - kb. 5 ml összesen, míg az üveges 1000Ft - 30 ml), másrészt ebben az estben nagyobb a színválaszték a minőségi tintából. És nincs a kellemetlen érzés, hogy "már csak 2 patronom van, jól osszam be".

Természetesen a legfontosabb (és legkényelmetlenebb) szempont az ár. Mennyit vagyunk hajlandók rászánni egy tollra? Ha arany hegyű tollat szeretnénk, akkor nem ússzuk meg 20.000 Ft alatt (sajnos). Lássuk milyen lehetőségeink vannak:

• <1.000 Ft: egyik-másik papírboltban találunk rossz minőségű töltőtollat ilyen áron. A Krea-Tipp-ben azonban beszerezhetünk egy Preppy-t, amely már jól is működik. Persze külalakra nem túl szép, de legalább használható.
• 1.000 Ft<5.000 Ft: Ezen az áron már elérjük a Parker Vector-t, de más tollakat is, pl. a Lamy tollakat a Pirex-ben. Ha ezen az áron elegáns tollat szeretnénk, akkor az ebay-re kell tekintenünk, ugyanis 10 USD körül már nagyon szép kínai tollakat kapunk (ingyen házhoz szállítással). Hasonló áron áll rendelkezésünkre a legolcsóbb Pilot töltőtoll, a 78G.
• 5.000 Ft<10.000 Ft: Több Parker közül is választhatunk. Egyik-másik Kaweco is elérhető ilyen áron.
• 10.000 Ft<20.000 Ft: Itt már egész széles skálát futhatunk be, TWSBI, sok szép Kaweco, stb.
• 20.000 Ft<50.000 Ft: Vásárolhatunk Pelikan, Waterman töltőtollat.
• 50.000 Ft<: Akár Montblanc tollak... A felső határ a csillagos ég.

A következő számban arról írok, hogy itt a blogon milyen szempontok szerint fogok egy tollat megvizsgálni, bemutatni.

Most összefoglaljuk, hogy a töltőtollakat milyen módon lehet tölteni.

• A leggyakoribb töltési módszer a patronos töltés. Ekkor a tinta egy kis henger alakú patronban van, amelyet a fogórészbe pattintva használhatunk. Amikor a patron kifogy kivesszük, eldobjuk, és egy másikat nyomunk a helyére. Előnye, hogy gyorsan és könnyen lehet cserélni, nem leszünk tintásak. Hátránya, hogy kevés tinta fér bele, és kevésbé gazdaságos a vásárlása. Gyártótól függően különböző patrontípusok vannak.
  
• A régebbi tollak nagy része dugattyús töltésű. Ez azt jelenti, hogy a toll testében egy nem cserélhető tartály van, amiben egy dugattyú jár. Ha a toll végét kitekerjük, a dugattyú lefelé halad, így kipréseli a tollhegyen keresztül a levegőt/tintát, ekkor bele kell mártanunk a hegyet üveges tintában, majd  visszatekerni a toll végét, aminek hatására a dugattyú felfelé halad, és felszívja a tintát. Ennek a töltési technikának nagy előnye a kiadóssága, ugyanis - tolltól függően - egy dugattyús tartályban több patronnyi tinta fér el, sőt az üveges tinta arányában jelentősen olcsóbb, mint a patronok vásárlása. Hátránya viszont a töltés körülményessége. Gondoljunk csak bele, a töltés után a hegyet meg kell törölnünk. Ha nem vagyunk elég ügyesek, az ujjunk tintás lesz. Sőt ha kevés a tinta az üvegben, meg kell döntenünk, ami akár fel is borulhat még több bajt okozva. Ha pedig kifogy a tollunk, mit teszünk? Ha magunkkal hordunk mindig egy üveg tintát, az nem túl biztonságos, ha például a táskánkat az ajtófélfának vágjuk, bizony előfordulhat, hogy az összes papírunk és még a táskánk is tönkremegy.
• A fenti két módszert egyesíti a konverter, azaz átalakító. A konverter egy olyan dugattyús szerkezet, amelynek patron formája van, így a patronos tollakba helyezve a korábban taglalt módszerrel használhatunk üveges tintát.
  
• Szemcseppentős töltésű tollak (eyedropper). Ebben az esetben a toll szétcsavarható, és a tintát egyenesen a tartályba öntjük szemcseppentő (pipetta) segítségével. Ebben az esetben a tartályban nincs mechanika (dugattyú, patron, stb). A módszer előnye, hogy óriási mennyiségű tinta áll rendelkezésünkre. Hátránya, hogy a tolltest sérülése, repedése esetén komoly gondban vagyunk. Továbbá a menetes rész megfelelő (szilikonzsírral történő) tömítésének karbantartása plusz feladatot ró a használójára. Nem megfelelő szigetelés esetén ugyanis szivárgás léphet fel.
• Vákuumos, nyomógombos, zsákos tollak. Ez a módszer a következőképpen néz ki: a tartályban a fogórészhez egy rugalmas, hosszúkás gumizsákot rögzítettek, amelynek a nyomkodásával lehet tintát felszívni. Hátránya, hogy a gumizsák egy idő után megkeményedik, berepedezik. Főleg akkor, ha sokáig nem használjuk. Előnye, hogy biztonságosabb, mint a szemcseppentős módszer, noha nem képes olyan sok tintát tárolni.

Kép: penhero.com

• Új módszerek: a Twsbi például egy újfajta vákuumos töltési módszer eszelt ki. A toll végén lévő kupakot kitekerve egy dugattyút húzhatunk fel, amelyet visszatolva vákuum keletkezik a tollban, majd hirtelen (egy pattanás során) felszívja a tintát.

Annyiféle töltőtoll hegy létezik, mint égen a csillag. Lássuk a legismertebbeket:

• F (fine): vékonyan (általában 0,3 mm vastagon) fogó hegy. A hegy papírral érintkező pontja gömbölyű, így minden irányban azonos vastagságot kapunk.
• M (medium): közepes vastagságú hegy (általában 0,5 mm vastagságú vonalat hagy a papíron). A hegy csúcsa itt is gömbölyű, azaz minden irányban azonos vastagságú vonalat kapunk
• B (broad): vastag vonalat hagyó hegy (általában 0,7 mm-től) Szintén gömbölyű hegyről van szó.
• BB, BBB, 4B: Minél több B-t látunk a toll leírásában, annál vastagabb vonalról beszélünk. Általában ezek a hegyek szintén gömbölyű végűek.
• EF  (extra fine): Főleg a japán töltőtollakra jellemző, hogy vékonyabb heggyel rendelkeznek. Ami náluk M, az mások valahol az F és M között van félúton. Az extra fine hegy nagyon vékony, 0,2 mm körüli.
• Italic/Stub: Ezek metszett végű hegyek, ami azt jelenti, hogy a hegy felületével párhuzamos irányban vékonyabb, míg merőlegesen vastagabb vonalat kapunk. A hegy ilyenkor a toll vonalára merőlegesen metszett. Ilyen tollal írva az írásképünk elegánsabb, ugyanis a hurkok bizonyos részei vékonyabbak/vastagabbak. Sőt a különböző vonalvastagságok közötti átmenet is szép egyenletes. Az Italic név arra utal, hogy kifejezetten dőlt íráshoz javasolják. Megjegyezzük, hogy vannak speciális tollak, amelyek az egyik irányban F-es vonalat hagynak, a másik irányban pedig akár 2-3 mm széles csíkot rajzolnak a papírra. Az ilyen tollakat elsősorban kalligráfiára használják. Gótikus betűket kifejezetten szépen lehet velük rajzolni. Remélhetőleg ilyen bejegyzés is lesz, ha sikerül végre lezsíroznom a Pilottal.
• Oblique: Ezek a hegyek is metszettek, de itt a Stub-bal ellentétben a toll vonalára nem merőlegesen, hanem ferdén vannak levágva. Ilyenkor írás közben nem jobbra felfelé/balra lefelé kapunk vékony vonalat, mint a Stub esetében, hanem felfelé. Ennél a típusnál is kaphatók vékonyabb/vastagabb hegyek.
• Flex: A flexibilis, azaz rugalmas hegyű tollak nem feltétlenül képeznek külön kategóriát. Ezeknek a tollaknak a kedvező tulajdonsága, hogy nyomás hatására a toll hegyének két ága szétnyílik, így vastagabb vonalat hagyva a papíron. A töltőtollak nagy része képes erre. A rugalmas arany hegyű tollak pedig kifejezetten ilyen célokra is alkalmasak. Ezeknél a hegyeknél a vonalvastagság kellemesen variálható. Sőt, kaphatók direkt flex hegyű tollak is, amelyeknél a rugalmasság óriási, így F-től akár BB-ig lehet növelni a vastagságot
• Kalligrafikus hegyek: Az ilyen törekvések száma szinte végtelen. A Sailor rengeteget gyárt belőlük, de érdemes megemlíteni a kínai kalligráfiára használt - kissé szokatlan - íves tollhegyet is.

A kép forrása: ecotarget.com

Elnézést kérek mindenkitől a nagy kihagyásért. A blog most újra elindul, és remélhetőleg már meg sem áll. Igyekszem tartani a heti 1-2 bejegyzést.

A töltőtoll két nagy részből áll: az egyik a kupak, a másik a tolltest.

A kupak lehet pattintós vagy csavaros rögzítésű. Általában a kupakon található a klipsz, azaz csíptető, amivel a tollat rögzíteni tudjuk ingzsebhez, vagy tolltartó zsebekhez (például táskákon). A töltőtoll esetében fontos, hogy a kupak szinte hermetikusan zárjon. Ha a tollat kupak nélkül szabad levegőn tartanánk sokáig, beszáradna. A kupak így nem csak a szennyeződésektől védi a tollat, hanem a levegőtől is. No meg persze a holmijainkat is védi a tintafoltoktól.

Érdekesség, hogy a kupak felhelyezésekor a kupak belsejében megnőhet a nyomás, ami a tintát a hegyből a tartály felé nyomná, illetve a kupak levételekor, ha belül hirtelen csökken a nyomás, a tinta a tartályból a hegybe áramlik. Az előbbi okozhat nehézségeket az írás elején, ilyenkor ugyanis nem fog a tollunk azonnal. Az utóbbi pedig tintacseppeket hagyhat a kupakban, ami igazán kellemetlen lenne, mivel a kupakból természetesen a tinta előbb-utóbb a fogórészre kerül, onnan pedig az ujjunkra. Ezt a problémát a készítők úgy oldják meg, hogy a pattintós kupak csak a bepattanás utolsó pillanatában zárja el a levegőt, illetve a csavaros rögzítésű kupakok esetén vagy a csavar menetei között tud áramolni egy kicsit a levegő, vagy (ha túl sűrű, finom menetről van szó), a kupakon elhelyeznek egy apró lyukat.

Fontos még megjegyezni, hogy ha a kupakunk felhelyezéskor nagyon hangos pattanó hangot hallat, érdemes a felhelyezést óvatosan végezni, ugyanis ilyenkor (nagyon erős bepattintás esetén) a hegyből távozhat néhány apró tintacsepp, amik szintén az ujjunkon végzik pályafutásukat.

A tolltest teteje a tartály. Ebben tároljuk a tintát. Sokféle tárolási/töltési módszer van, ezekről külön bejegyzés fog felkerülni az oldalra.

A fogórész vagy markolati szekció belsejében találjuk az adagolót. Az adagoló kis része látható továbbá a hegy alatt is. A funkciója, hogy a tartályból a tintát eljuttassa a hegybe. Az ő szerepe nagyon fontos, ugyanis a tintafolyásnak folytonosnak kell lennie, de nem öntheti el a hegyet. A kezünkben tartott toll hegyén sosem jelenhet meg növekvő tintacsepp. Ez az adagolás egy (esetleg több párhuzamos) vékony mélyedésen keresztül történik. Ezt nevezzük tintacsatornának.

A tollhegy a toll legkülönlegesebb része. Mivel a hegyet (a golyóstollal ellentétben) sosem cseréljük, tartósnak kell lennie. Ellen kell állnia a papíron történő súrlódásnak, a tinta nedvessége okozta korróziónak, és a kezünk által kifejtett nyomásnak. A hegyet leggyakrabban acélból vagy aranyból készítik (a toll tervezett árától függően). Ez utóbbi esetén a kopásállóság úgy oldható meg, hogy a tollhegy végére egy pici irídium (vagy ródium) golyót forrasztanak. A hegy végének két ága van, a két ág között található egy nagyon vékony rés. Az adagolóból a tinta ezen a résen keresztül áramlik a hegy végébe a kapilláris hatásnak köszönhetően. A hegy két ágának tövében gyakran található egy kis kerek lyuk. Ezt légzőnyílásnak hívjuk. A feladata pedig a tartályba levegőt juttatni (az onnan kifolyt tinta helyére). A tollhegy típusairól szintén egy külön bejegyzés várható.

Ma, amikor már 100 Ft-ért lehet kék golyóstollat kapni, felmerülhet a kérdés, mi értelme a töltőtollnak egyáltalán? Mi örömet lehet benne találni? Miért vannak olyanok, akik a golyóstollat istenkáromlásnak tartják? Ők miért döntenek így, talán sznobok? Meg egyáltalán miért írok én erről blogot? Most ezekre a kérdésekre igyekszünk választ találni. Nézzük, miért jó buli a töltőtoll:

Egy töltőtoll egész életedben a hű társad lehet. Ezt egy golyóstollról aligha mondhatod el. A legtöbb golyóstoll ha kifogy, eldobjuk, ugyanis nem éri meg az időt bele betétet keresni. A reklámtollak nagy részében nem is lehet betétet cserélni. Ha a töltőtollad minőségi (itt az anyagára gondolok, nem az árára), és vigyázol rá, akkor nem törik el, életed végéig jó lesz. Át tudod majd örökíteni a gyermekeidnek, unokáidnak.

Látvány. Látod a tolladat a papíron siklani, látod a szép, kidolgozott hegyet, a szemed előtt szívja be a papír a folyékony tintát, a szemed előtt szárad meg. Ez laza! Nem beszélve arról, hogy a töltőtoll egy szebben kidolgozott, igényesebb íróeszköz, mint egy olcsó golyóstoll. (Persze itt meg kell jegyezni, hogy léteznek minőségi golyóstollak is, amelyek szintén igényesen vannak kivitelezve.)

Az írás érzete. A töltőtoll (ha jó minőségű a hegye) siklik a papíron, szinte nem is kell, hogy hozzáérjen. Nem kell rányomni, így az írás puhább, lágyabb, selymesebb. A töltőtollak között találni sok olyat, amelyek szűkebb-szélesebb lehetőségeket biztosítanak vonalvariációra. Ez azt jelenti, hogy a toll különböző módon történő tartása más vastagságú vonalat hagy a papíron. Ez a lehetőség egy elegánsabb írásképet adhat. Persze a golyóstollat is rányomva kicsit vastagabb vonalat kapunk, de valahogy a papírba bemélyedő írás szerintem elég csúnya.

Nem kérik kölcsön. Na jó, ez persze egy csipkelődő ok, de én ezt is előnyként könyvelem el. Az emberek fejében a töltőtoll a 'drága cucc' kategóriájába sorolódik. Így ha JóskaPista azt mondja, hogy add kölcsön a tollad a következő történik:

• Meglátja, hogy töltőtoll, és egyből visszaadja, mondva: "Én ezzel nem tudok írni!"
• Megpróbál vele írni, de mivel már régóta a tiéd a toll, és használod nap, mint nap, így a te kezedhez "bekopott" a hegye, azaz a kolléga akárhogy kínlódik, nem tud vele rendes nyomot hagyni a papíron. :P
• Tud vele írni, de meg sem fordul a fejében, hogy akár rutinból is, de zsebre tegye.
  

Ugyanakkor meg kell jegyezni azt is, hogy a golyóstollakból is van bőven választék 10 ezer forint felett is. Viszont valahogy egy ilyen tollat sokkal könnyebben felejt valaki magánál véletlenül, mint egy töltőtollat.

Széleskörű tintaválaszték. Na jó, kis hazánkban nincs olyan sok lehetőség, csak kék, türkiz, zöld, fekete, piros, de érdeklődők tudnak rendelni rengeteg sokféle színt, illetve aki kreatív, megveszi az alapszíneket egy gyártótól, és kikeveri a sajátját.

Most lássuk, hogy miért ne legyen töltőtollunk

Drága. Nos, nem az. Illetve persze nem fogsz töltőtollat kapni 100 Ft-ért, de 2-3 ezer körül már lehet jót kapni. Ennyiből például kijön egy Parker Vector, ami nem annyira jó, de használható és neves, vagy egy jó minőségű noname kínai toll. Szóval nem csak 100 ezres Mont Blanc meg Waterman van a világon. CÁFOLVA

Folyik. Nos, ez nem teljesen igaz. Ha össze-vissza folyik, akkor bizony el van törve. Egy nem törött töltőtoll nem folyik. Ennyi! Azonban, ha leejted (kupak nélkül), nagyobb koszt csinál, mint egy golyóstoll, ez igaz. Illetve ha üveges tintát használsz, akkor a töltéskor (ha nem vagy rutinos), akkor rendesen összekenheted az ujjaidat. Én a magam részéről, utálom, ha tintás az ujjam, de ami azt illeti, már van akkora rutinom, hogy ez szinte sosem fordul elő. FÉLIG CÁFOLVA

Tisztítást igényel. Ez tuti. Bizonyos időnként ki kell tisztítani. Bár a tisztítás csupán 5 perc, de ez valóban felróható a töltőtollnak. De gondoljuk meg, hogy ugyanazt a hegyet és tintacsatornát akarjuk használni hosszú éveken át. Bizony néha ki kell tisztítani. (A golyóstollnál a betéttel cseréljük a hegyet is.)

A tinta elmosódik víz hatására. Igen, amíg a golyóstoll olaj alapú tintával van töltve, addig a töltőtoll víz alapú tintát használ. Azonban már kapható mosható tinta, ami ezt a kérdést megoldja. Bár nem tudnék most olyan helyzetet mondani, amikor a az írásodat összevizezed. Sőt, sok ilyen vizes-töltőtollas képet lehet látni, amit már karcolja a művészet határát.

Üdvözöllek!

A blog, amelyet éppen olvasol a töltőtollal való írásról fog szólni. Várhatóan heti rendszerességgel fog frissülni a tartalom. Első időkben a töltőtollak működéséről, típusaikról lesz szó, majd a különböző töltőtollak bemutatása fog következni. A célom, hogy az általam felhalmozott töltőtollakkal kapcsolatos tudást apránként átadjam az érdeklődőknek, tanáccsal szolgáljak a töltőtollforgatást most elkezdőknek.

Jó szórakozást és kellemes időtöltést kívánok!

DW