A töltőtoll két nagy részből áll: az egyik a kupak, a másik a tolltest.

A kupak lehet pattintós vagy csavaros rögzítésű. Általában a kupakon található a klipsz, azaz csíptető, amivel a tollat rögzíteni tudjuk ingzsebhez, vagy tolltartó zsebekhez (például táskákon). A töltőtoll esetében fontos, hogy a kupak szinte hermetikusan zárjon. Ha a tollat kupak nélkül szabad levegőn tartanánk sokáig, beszáradna. A kupak így nem csak a szennyeződésektől védi a tollat, hanem a levegőtől is. No meg persze a holmijainkat is védi a tintafoltoktól.

Érdekesség, hogy a kupak felhelyezésekor a kupak belsejében megnőhet a nyomás, ami a tintát a hegyből a tartály felé nyomná, illetve a kupak levételekor, ha belül hirtelen csökken a nyomás, a tinta a tartályból a hegybe áramlik. Az előbbi okozhat nehézségeket az írás elején, ilyenkor ugyanis nem fog a tollunk azonnal. Az utóbbi pedig tintacseppeket hagyhat a kupakban, ami igazán kellemetlen lenne, mivel a kupakból természetesen a tinta előbb-utóbb a fogórészre kerül, onnan pedig az ujjunkra. Ezt a problémát a készítők úgy oldják meg, hogy a pattintós kupak csak a bepattanás utolsó pillanatában zárja el a levegőt, illetve a csavaros rögzítésű kupakok esetén vagy a csavar menetei között tud áramolni egy kicsit a levegő, vagy (ha túl sűrű, finom menetről van szó), a kupakon elhelyeznek egy apró lyukat.

Fontos még megjegyezni, hogy ha a kupakunk felhelyezéskor nagyon hangos pattanó hangot hallat, érdemes a felhelyezést óvatosan végezni, ugyanis ilyenkor (nagyon erős bepattintás esetén) a hegyből távozhat néhány apró tintacsepp, amik szintén az ujjunkon végzik pályafutásukat.

A tolltest teteje a tartály. Ebben tároljuk a tintát. Sokféle tárolási/töltési módszer van, ezekről külön bejegyzés fog felkerülni az oldalra.

A fogórész vagy markolati szekció belsejében találjuk az adagolót. Az adagoló kis része látható továbbá a hegy alatt is. A funkciója, hogy a tartályból a tintát eljuttassa a hegybe. Az ő szerepe nagyon fontos, ugyanis a tintafolyásnak folytonosnak kell lennie, de nem öntheti el a hegyet. A kezünkben tartott toll hegyén sosem jelenhet meg növekvő tintacsepp. Ez az adagolás egy (esetleg több párhuzamos) vékony mélyedésen keresztül történik. Ezt nevezzük tintacsatornának.

A tollhegy a toll legkülönlegesebb része. Mivel a hegyet (a golyóstollal ellentétben) sosem cseréljük, tartósnak kell lennie. Ellen kell állnia a papíron történő súrlódásnak, a tinta nedvessége okozta korróziónak, és a kezünk által kifejtett nyomásnak. A hegyet leggyakrabban acélból vagy aranyból készítik (a toll tervezett árától függően). Ez utóbbi esetén a kopásállóság úgy oldható meg, hogy a tollhegy végére egy pici irídium (vagy ródium) golyót forrasztanak. A hegy végének két ága van, a két ág között található egy nagyon vékony rés. Az adagolóból a tinta ezen a résen keresztül áramlik a hegy végébe a kapilláris hatásnak köszönhetően. A hegy két ágának tövében gyakran található egy kis kerek lyuk. Ezt légzőnyílásnak hívjuk. A feladata pedig a tartályba levegőt juttatni (az onnan kifolyt tinta helyére). A tollhegy típusairól szintén egy külön bejegyzés várható.